Teljesítetlen feladat 6.fejezet

6.fejezet

(Bella szemszöge)

Már 1 órája ébren voltam, amikor kezdtem unatkozni, ezért arra gondoltam, lemegyek a többiekhez.
Nehézkesen ugyan, de felálltam. Nem bajlódtam a felöltözéssel, inkább maradtam a pizsamában.
Lassan, de végül elértem a lépcsőt. Elindultam lefelé, de amint leértem kicsit meglepődtem.
-Aro?- Kérdeztem, mire mindenki tekintetét magamon éreztem.
-Bella, hogy vagy?- Jött oda hozzám Aro és át akart ölelni, de hamar észhez tért és nem tette.- Neked nem pihenned kéne?
-Tudom, de unatkoztam!
-Nos, ez esetben, akkor mi felmegyünk hozzád, de neked nem szabad mászkálnod!- Jelentette ki Carlisle, mire Edward lépett oda hozzám, és mint már oly sokszor most is a karjaiba vett, mire Emmett felől egy cseppet sem halk kuncogást hallottam. Már épp szólalt volna meg mikor szembe találta magát Esme figyelmeztető pillantásával. De ennek ellenére is elpirultam.
Fent a szobámban miután mindenki bejött kissé zavarban éreztem magam. Mindenki engem nézett.
-Aro, miért is jöttél ide?- Törtem végül meg a csendet.
-Carlisle felhívott, én pedig aggódtam érted!
-Túl reagálod a dolgokat!- Mondtam egy mosoly kíséretében, mire Emmett-től egy hatalmas vigyort kaptam.

Eléggé elbeszéltük az időt, már álmos voltam.
Lassan elkezdtek kifelé szállingózni a többiek, majd Carlisle tért vissza a napi gyógyszereimmel és Esme a reggelimmel.
Körülbelül 20 perccel később hatni kezdett az altató, de mielőtt teljesen elaludhattam volna, azt még érzékeltem, hogy valaki bejön a szobába és leül az ágyamra.
-Szeretlek!- Suttogta alig hallhatóan, de én mégis hallottam. Elkezdte simogatni a hajam és egy csodálatosan szép altatót kezdett el dúdolni, amit már hallottam egyszer. Meg akartam nézni ki az de elnyomott az álom…

„Volterrában voltam a trón teremben. De nem a megszokott Hármas ült ott. Nem! Középen Aro ült, mellette Caius helyén egy lány, olyan 18 évesnek néz ki és nagyon gyönyörű. Nagyon hasonlít rám és Edward-ra. Bronzbarna haj, csokoládébarna szemek, hófehér bőr, az arca inkább hasonlít Edwarda-éra, de az enyémre is kicsit.
Elfordította rólam a tekintetét és a harmadik trónban ülő személyre nézett, aztán felnevetett. Gyönyörű a nevetése!
Én is arra néztem amerre ő, és kicsit meglepődtem, mert Emmett ült Marcus helyén.
Előttük egy nagyon ismerős nő térdelt, akit Félix és Demetri fogott közre. Túlságosan is ismerős volt a nő.
Felém fordult. És akkor ismertem meg. Alice volt az. Arcára rémület ült ki. Aztán elfordította a tekintetét Emmett felé, aki lassan közeledett felé, és csak most tűnt fel a szemei vörösek voltak. Nem néztem tovább őket, mert mást vettem észre. Nem csak Alice volt ott a Cullen-ek közül, hanem mind ott voltak leláncolva, és mindegyikük mellett ott állt egy-egy Volturi testőr. Edward is ott volt, aki engem nézett érzelemmentes arccal. Láttam a szemében magam, amint ott állok, és egy vigyor terül szét arcomon, a szemeim pedig vörösek.
Emmett eközben elérte Alice-t…”

Az álom itt megszakadt és én zihálva ültem fel az ágyon és most a repedt bordám sem érdekelt, de egy halk nyögés elhagyta a szám. Meglátszott hogy rémálmom volt, mert az egész ágynemű a földön volt.
Az álom nem volt annyira ijesztő, mint a látvány, ami elém tárult a szobámban.
Mindenhol virágok voltak, mindenféle színben és még lufik, amikre „Gyógyulj meg!” felirat volt írva.
-Rémálmod volt?- Kérdezte a sarokban álló személy.
-Igen.
Kis ideig csendben voltunk, addig én feltudtam mérni milyen súlyos állapotban van a szoba.
-Látom, nem tetszik! Pedig Alice sokat dolgozott vele!
-Aro, semmi bajom sincsen, és ekkora felhajtást csinálni a semmiért!
-Soha nem változol?- Inkább volt ténymegállapítás, mint kérdés.
-Bella, beszélnünk kéne!- Mondta pár perccel később.
-Tudom, de ne itt a többiek meghallják!- Mondtam suttogva, de tudtam, nem okoz neki gondot.
-A többiek elmentek vadászni, már régen voltak, mert nem akartak egyedül hagyni. Én pedig most felajánlottam, itt maradok veled.
-Értem, de Aro mit találtál ki?
-Még sajnos semmit, de azt tudnod kell, senki sem tudja, hogy én itt vagyok, szóval nemsokára utánam küldenek pár testőrt, ezért nincs sok időm.
-Mi? De miattam nem kellett volna eljönnöd!
-Tudom mi lesz ennek a következménye, de nem érdekel!- Mondta, mire én egy mosolyt küldtem felé.
-Bella, mit szeretnél majd?- Más nem értette volna, de én igen.
-Itt szeretnék maradni legalább addig, míg befejezem a sulit. Utána pedig visszamegyek Volterrába. És ha megengeded, megszeretném látogatni néha-néha a Cullen családot.
-Biztos ezt akarod? Természetesen én örülnék neki, de biztos, egy szörny szeretnél lenni?- Kérdezte szomorúan és tudtam miért. Nem akarja hogy olyan legyek mint ő. Ő azt szeretné, ha lenne egy szép életem.
-Igen!
-Rendben van!

1 óra múlva észre vettem, a szeme kezdett feketedni. Éhes!
-Nem kéne vadásznod?
-Nem baj, ha magadra hagylak egy kicsit?
-Ne kínozd tovább magad, inkább menj vadászni!- Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
-Akkor indulok, szia!- Mondta és már ment is volna ki, de utána szóltam.
-Ö…öö…ö…Aro,- néztem rá félve- nem lehetne esetleg…hogy…ne itt Forks-ban…vadássz?
-Ha ez megnyugtat, nem terveztem!
-Köszönöm!- Tényleg hálás voltam, mert nem szerettem volna hogyha valaki olyanra vadászik, akit esetleg ismerek. De ha őszinte szeretnék lenni, akkor azt kéne mondanom, egyáltalán nem szeretem, amikor „étkezik”!
-Akkor, szia!
-Szia!- Azzal már ott sem volt. Egyedül maradtam.
Úgy döntöttem lemegyek enni. Szándékosan nem szóltam Aro-nak, mert szerettem volna egy kicsit mozogni.
Fel szerettem volna végre öltözni, ezért felálltam és oda sétáltam a gardróbhoz. Mikor kinyitottam az ajtaját, kissé elfogott a pánik. Nem az én ruháim voltak ott, hanem teljesen mások, és merészebbek. Tudtam ki a tettes, és ezért még biztos vagyok, hogy lesz egy kisebb vita. De végül sikerült találnom, magamnak valami egyszerűt, így azt fogtam és bementem a fürdőbe.
Mikor végeztem, sokkal jobban éreztem magam. Egy jó kis zuhanyzás tényleg felfrissíti az embert!
Szerencsére már nem fáj semmi, így gondmentesen le tudtam menni a lépcsőn. Bementem a konyhába és készítettem magamnak pár szendvicset. Rátettem egy tálcára őket és leültem a TV elé.
Nem tudom meddig nézhettem, mert elaludtam.