Teljesítetlen feladat 9. fejezet

9. fejezet

(Bella szemszöge)

-Bella, én szeretlek téged!- Mondta, majd végigsimított arcomon, és közelebb húzta azt magához. Éreztem hűs, bódító leheletét bőrömön, mire kellemes borzongás futott át minden porcikámon. Csak az agyam egyik fele tudta mi fog történni, a másik elkábult Edward illatától.
Láttam hogy habozik, így közelíteni kezdtem felé, s mikor beszélni kezdtem, súrolták egymást ajkaink.
-Én is szeretlek!- Suttogtam, és ezzel a kijelentésemmel mosolyt csaltam arcára, de nem tartott sokáig, mert ajkai lassan ízlelgetni kezdték ajkaimat. Beletúrtam szénakazal hajába, úgy húztam közelebb, mire belenyögött a csókba és fájdalmas arccal elhúzódott. Szomorúan ugyan, de beletörődtem, hisz őt csábítja a vérem, így nem lehet neki könnyű.
-Sajnálom!- Motyogta bűnbánóan.
Én csak tagadólag megráztam a fejem, minthogy nem haragszok. Majd eszembe jutott valami.
-Te jártál a szobámban, amikor aludtam?
-Igen!- Mondta mosolyogva, de most nem volt annyira igéző, mert a szemei feketén, és éhesen csillogtak, mitől meg kellet volna ijednem, de én nem tettem.
-Nem vagy fáradt?- Kérdezte váratlanul.
-Nem!- Mondtam, de meghazudtoltam önmagam, mert egy ásítás hagyta el a szám.
-Ideje lenne aludnod!- Mondta, és ment volna ki, de szégyenlősen utána szóltam.
-Nem…nem maradnál, és dúdolnád el azt a szép altatót?
-De igen! De amíg átöltözöl, kimegyek!
-Nem kell!- Mondta, majd elpirultam kérdő tekintetétől.- Elég, ha elfordulsz!
Ő csak mosolygott, de végül elfordult, én pedig gyorsan átöltöztem.
-Készen vagyok!- Mondtam, mire felém fordult.
Vámpírsebességgel előttem termett, felkapott, és befektetett az ágyamba, majd ő is mellém feküdt, de előtte még ügyelt arra, hogy mindenhol be legyek takarva.
Elkezdte dúdolni az altatót, mire én lassan már az álmok világában jártam, de még mielőtt teljesen elsüppedhettem volna az öntudatlanságban, hallottam szerelmem hangját amint szép álmokat kíván, és még hozzá teszi, hogy szeret.

Reggel már nem volt mellettem Edward, de így se lehetett letörölni az arcomról a mosolyt, annyira boldog voltam!
Felálltam és elindultam elvégezni emberi teendőim, majd mikor kész lettem, lementem, ahol mindenki ott volt, kivéve Edward-ot. Nem csak ez tűnt fel, hanem az is hogy, úgy ülnek ott, mintha szobrok lennének.
Közelebb mentem hozzájuk, mire végre rám figyeltek, de bárcsak ne tették volna, mert szemükből sugárzott az elkeseredettség és a sajnálat. Tudtam, valami nincs rendben, ezért rákérdeztem.
-Mi a baj?- Kérdeztem félve a választól.
-Bella,…- Borult sírva Esme a nyakamba.- Edward…Edward…
-Mi van Edward-al?- Kérdeztem pánikolva, és gyorsabban kezdtem szedni a levegőt. Éreztem, hogy Jasper próbál lenyugtatni, de képessége nem használt. Ellenálltam neki. Tudni akartam mi van szerelmemmel.
-Elment!- Válaszolt Alice és ő is könny nélküli zokogásba kezdett, de kedvese vigasztalta.
Mikor felfogtam mit mondott arcom holtsápadt lett, majd forró sós könnyeim ömleni kezdtek. Szorosabban öleltem át Esme-t, arcomat vállába temettem, és úgy zokogtam tovább.
Nem hiszem el hogy elment! Pedig azt mondta, szeret! Én azt hittem, most már minden rendben lesz! De úgy látszik tévedtem!
Lassan ugyan de zokogásom csillapodni kezdett, elengedtem Esme-t aki idő közben már nem sírt, és oda sétáltam a kanapéhoz és leültem rá.
-Miért ment el?- Kérdeztem, hangom rekedtes volt a sok sírástól.
-Azt tudjuk, hogy KI miatt!- Válaszolta Rosalie, cseppet sem kedvesen.
-Rosalie!- Szólt rá Carlisle, majd bocsánatkérően rám nézett.
-Igaza van! Az én hibám!- Suttogtam, mire mindenki rám kapta tekintetét.
-Miért lenne a te hibád, hugi?- Kérdezte Emmett.
-Háát…izé…- makogtam összevissza és éreztem, elpirultam. Lehajtottam a fejem, de fellestem egy pillanatra pilláim alól, és szembe találtam magam Esme, Alice, Carlisle és Emmett mosolyával. Bár az utóbb említett arcán inkább egy kaján vigyor ült.
-Na mi az a kis Bellácska meghódította a mi Edward-unk szívét?- Röhögött, mire Esme-től kapott egy figyelmeztető pillantást, Rosalie-tól pedig egy taslit. Ezt követően mindenki csendbe burkolózott.
De én megtörtem ezt a csendet, mert nem bírtam elviselni a gondolatot hogy elment.
-Nem tudjátok hova ment?
-Ne…- Válaszolt volna Alice, de ekkor egy látomása lett. Jasper azonnal mellette termett, és megszorította kedvese kezét.
-Alice, mit látsz?
Még egy percig üres volt a tekintete, de aztán újra köztünk volt.
-Nem láttam pontosan, de a Denali-klán felé tart!
-Utána megyek!- Ugrottam fel.
-Bella…
-Nem Alice! Utána megyek! Miattam nem hagyhatja el a családját! Visszahozom! Majd én elmegyek, neki nem kell!- Mondtam és elindultam felfelé, a hitetlenkedő szempárok kíséretében.
Alice kapcsolt elsőnek, mert utánam jött.
-Bella, nem mehetsz el egyedül!
-Miattam ment el, és én ezt nem hagyhatom!- Erősködtem, és makacsul ragaszkodtam ehhez az elhatározásomhoz.
-Akkor legalább had menjek veled!
-Rendben!- Egyeztem bele, mert így legalább biztos, hogy elmehetek. Elindultam összepakolni. Nem tudom hány napig leszünk ott, így egy nagyobb táskába pakoltam.
Körülbelül 20 perc múlva lementem, ahol Alice várt.
A többiek még mindig ott ültek, ahol hagytuk őket. Csak arra eszméltek fel, hogy kilépünk az ajtón, ezért utánunk siettek.
-Bella, nem kell utána menned! Majd mi…- Mondta Esme, bár a szavai azt mondták, hogy ne, a szemei mást mondtak.
-Miattam ment el, nekem kell őt visszahoznom!
-Nagyon makacs vagy! Ugye tudod?- Nézett rám szeretett teljesen Esme, majd megölelt. A többiek is így tettek, kivéve Rosalie-t és Jasper-t. Mindkettőjükről tudtam miért nem teszik. Jasper azért nem, mert őt nagyon vonzza a vérem, mert ő nem rég tért át a vegetáriánus életmódra, Rosalie pedig egyszerűen utál!
-Mennünk kéne?- Szólalt meg Alice, én pedig nem késlekedtem kimentem, és beszálltunk Edward Volvójába.

Körülbelül 2 nap múlva már Alaskában voltunk.
Az úton idefelé Alice folyamatosan a jövőt kutatta, így nem tudta lekötni a gondolataim, mik folyamatosan Edward körül forogtak. Bár így legalább átgondolhattam, mit mondok majd neki.
Lassan Alice rákanyarodott egy útra, ami egy a Cullen háznál is nagyobb villához vezetett.
Kiszálltunk a kocsiból. Vettem egy nagy levegőt, majd elindultam az ajtó felé.

Teljesítetlen feladat 8.fejezet

Először is bocsi hogy ilyen későn volt friss, de osztálykiránduláson is voltam, és most beteg is vagyok! :$
Másodszor pedig, ne szedjétek le a fejem, a fejezet végért!


8.fejezet

(Bella szemszöge)

-Arra gondoltam, hogy talán elmehetnénk moziba! Van kedved?- Kérdezte, mire lesett az állam.

Nem tudtam megszólalni a meglepettségtől, mire ő még szélesebb mosolyra húzta száját. Látszott rajta hogy tetszik neki ez a helyzet.
-Van kedved eljönni velem moziba?- Tette fel megint a kérdést.
-I…igen!- Nyögtem ki végül.
-Rendben!…- Mondta volna még tovább is, de Alice jött be az ajtón, bár ez enyhe kifejezés, mert ő inkább berobbant a szobába. Még szerencse hogy az ajtó nem tört ketté.
-Edward kifelé! Most!- Mondta és tolta kifelé fivérét, aki vigyorogva hagyta magát.
-Alice, mégis mit művelsz?- Kérdeztem.
-Szívességet teszek neked.- Mondta és bevetette magát a gardróbomba, ami inkább nevezhető az övének, ugyanis a ruhák, amik ott vannak, mind ő vette.
-Egyedül is fel tudok öltözni!- Morgolódtam, mikor észbe kaptam, mit is szándékozik tenni.
-Lehet, de láttam, mit vettél volna fel.- Mondta fintorogva.
-Alice kérlek! Nem akarom úgy végezni, mint a szobám!- Mutattam körbe, mire ő abbahagyta a kutakodást és odajött mellém.
-Nem tetszik?- Kérdezte boci szemekkel.
Na ezzel most megfogott. Nem tudom mit válaszoljak erre, mert nem akarom megbántani, de viszont ha nem mondom el az igazat, akkor talán még okoz nekem pár ilyen „kellemes” meglepetést. De ezek a boci szemek…
-Tudod ez nem az én stílusom!- Mondtam, mire szomorúan lehajtotta a fejét és elkezdett az ajtó felé sétálni. Ahogy néztem, bűntudatom támadt, ezért utána szóltam.- Alice,… nem segítenél kiválasztani mégis a ruhámat?
-Igen!- Visította, és a nyakamba ugrott. Majd újra bevetette magát a gardróbba.
Pár perccel később már előttem állt a kiválasztott ruhákkal. Elvettem őket tőle és bementem a fürdőbe.
Miután felöltöztem kimentem, és megnéztem magam az egészalakos tükörben, mert amikor öltöztem, nem figyeltem mit veszek magamra, így ezt most tettem meg.
Egy világos farmer volt rajtam, ami néhol kissé koptatott volt, egy hosszabb kék felső, a mellem alatt pedig egy fekete selyemszalag, amit Alice épp most kötött meg.
-Nagyon jól áll neked!- Jelentette ki, majd a kezembe nyomott egy fekete magas sarkút- De még ezt vedd fel!
-Alice!- Mondtam jelentőségteljesen.
-Jól van!- Pufogta, majd elvette tőlem. Visszament a gardróbba, de most szerencsére kevésbé életveszélyes cipővel tért vissza. Ez már jobban tetszett, mert lapos volt a talpa, így kisebb a valószínűsége hogy elesek benne!
-Köszönöm Alice, de most már mehetek?- Kérdeztem reménykedve, mert már Edward-al szerettem volna lenni.
-Még nem!- Mondta és leültetett egy székre, majd a hajamat kezdte igazgatni.

10 perc múlva nyilvánított késznek, így végre lemehettem, ahol Edward várt rám, de amint megpillantott, azt hittem kiesnek a szemei, mire én természetesen fülig vörösödtem.
-Gyönyörű vagy!- Mondta majd odasétált mellém, és megfogta a kezem. Elindultunk az ajtó felé, de amint kiléphettünk volna rajta, valaki megállított.
-Hova, hova fiatalok?- Kérdezte Emmett, és hallottam a hangján hogy vigyorog. De amikor felé fordultunk nem csak egy egyszerű vigyort láthattunk, hanem olyat, ami az egész fejét körbe érte.
-Moziba.- Válaszolt tömören Edward.
-És Emmett bácsit itt hagyjátok? Nem szép dolog, mondhatom!- Mondta, és közben próbált minél megbántottabb fejet vágni
-Emmett!- Szólt rá Alice aki most jött le a lépcsőn, kezében egy kabáttal.
-Mi az, hugi?
-Emmett, hagyd őket békén!- Mondta minden egyes szót tagolva, majd hozzám fordult, és a kezembe adta a kabátot.- Ezt elfelejtettem odaadni.
-Köszönöm!- Hálálkodtam, majd hirtelen eltűnt a lábam alól a talaj.
-Hé öcsi!- Hallottam meg még Emmett kaján nevetését, majd újra lett szilárd talaj alattam. Körbenéztem, hogy hol vagyok. Végül feltűnt hogy Edward kocsijában ülök, ő pedig itt van mellettem.
-Sajnálom az előbbit, csak már nem bírtam tovább Emmett gondolatait!- Mondta bocsánatkérően.
-Semmi baj!
Ezek után már nem beszélgettünk, bár ő egészidő alatt engem nézett. Én pedig az utat, mert azt hittem neki megyünk valaminek. Majd végre a tekintetét ő is az útra szegezte, és úgy szólalt meg.
-Téged nem zavar hogy léteznek vámpírok, és hogy velük kell élned?
-Ha arra célzol félek-e tőlük, akkor azt kell mondjam, hogy nem! Szerintem a vámpírok is ugyanolyanok, mint bárki más. Az hogy azok, amik, nem változtat semmin.- Mondtam majd egyenesen ránéztem.- Ti is érző lények vagytok!
Nem mondott erre semmit, de nem is nézett rám, ebből tudtam, hogy nem kellett volna ezt mondanom. Az út hátralevő részében inkább meg sem szólaltam, csak néztem a mellettünk elsuhanó fákat. Majd lassan megérkeztünk, kiszálltunk és elindultunk a mozi felé.
Kissé furcsa volt, mert senki nem volt ott, sőt Edward amikor meg akarta venni a jegyeket, azt mondták neki, hogy „Menjenek csak, a jegyeket már elintézték!” mindketten tudtuk kinek köszönhetjük. De most nem foglalkoztunk ezzel, hanem bementünk a vetítőterembe.
Már meg sem lepődtünk azon, hogy senki sem volt ott.
Leültünk a leghátsó sorba, majd elkezdődött a film.
Igazándiból nem is figyeltem rá, mert a mellettem ülő félistent bámultam. De amikor észre vette, hogy őt nézem, felém fordult, és a lélegzet elállító féloldalas mosolyát villantotta rám, mire elpirultam és elfordultam.
Néztem volna a filmet, de nem tudtam koncentrálni rá, mert csak Edward-ra tudtam gondolni.

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre se vettem hogy vége a filmnek csak akkor, amikor gondolataim alanya szólongatni kezdett.
-Bella, vége a filmnek, gyere!
-Máris?- Kérdeztem összezavarodva.
-Igen, na gyere!- Mondta miközben megint mosolyogni kezdett.
Felálltam a székből, majd elindultunk kifelé. Már elég fáradt voltam, így amikor a kocsi felé sétáltunk, megbotlottam, még szerencse hogy Edward elkapott, mert különben közelről is megszemlélhettem volna a földet.
-Jól vagy?- Kérdezte aggodalmasan.
-Azt hiszem, csak kissé fáradt vagyok!- Mondtam mire felkapott és vitt a Volvo-ig.
Útközben megint csak őt néztem, még szerencse hogy ő nem rám figyelt, és nem vett észre, hanem nagyon elgondolkodott valamin.
A Cullen villáig száguldott, így hamar odaértünk.
Felvitt a szobámba, és letett az ágyamra, de nem ment ki hanem leült mellém.
-Bella el kell neked mondanom valamit!- Mondta, és én éreztem, hogy valami nagyon fontosat fog velem közölni, olyat, ami megváltoztathatja az életem.
-Bella, én…!

Közös töri...

Sziasztok!

Szeretnénk kérni a segítségeteket (név szerint Carlie és Isabella),hogy melyik törit írjuk meg közösen.Mi nem tudunk dönteni,úgy hogy rajtatok múlik,hogy melyiket olvasnátok szívesen.
Összesen 4 db-ból választhattok:


1.Töri amit én találtam ki:D :

Bella 7évesen szüleivel-Charlie-val és Renne-vel.-elmennek Londonba a nyáron. Bella a Londoni nyaralásukon összefut a Cullen családdal.Bellának már kiskorában megtetszik Edward,de Edward csak szépnek tartja,mint egy kislányt .A nyár végén Belláék visszamennek Forksba ahol tovább élik az életüket,békében.10 év múlva Cullenék is odaköltöznek Forksba,ahol a Cullen gyerekel egy iskolába fognak járni a már 17 éves Bellával.Bella emlékszik a Cullen családra és furcsának tartja,hogy nem öregedtek a 10 év alatt.Mivel Bella kiváncsi természetű,így elkezd nyomozni,hogy miért ilyen fiatalok a Cullen család tagjai.Ez idő alatt a család is felismerik Bellát és félnek,hogy rájön a titkukra,de elköltözni nem akarnak.Miközben Bella próbál rájönni a titkukra,Edward és Bella között több lesz mint barátság…

2.Töri amit szintén én találtam ki:D :

Bella 4 évesen a szüleivel elmennek Londonba nyaralni,ahol Bella elveszti a szüleit egy autóbalesetben .Bella nem hal meg mivel Rosalie arra jár és megmenti a kicsi életét .Mivel Rosalienak nem lehet gyereke így haza viszi a kicsi Bellát és úgy szereti mintha a saját gyermeke lenne.Bella ahogy kezd felnőni rájön a Cullen család titkára . Bella betölti a 17. életévét különös vonzalmat érez Edward iránt.Ez az ő részéről is így van,csak,hogy mind ketten azt hiszik,hogy a másik fél nem érez irántuk így.Edward mivel halálosan szereti Bellát és nem meri elmondani neki,úgy dönt,hogy elmegy mert nem akarja,hogy a barátságuk tönkremenjen.

3.Töri amit Isabella talált ki:D :

Bella Swan 17 éves korában visszaköltözik apjához,Forks-ba ahol a Forksi gimiben megismerkedik Edward Masennel .Edward és Bella barátok lesznek de ahogy múlik az idő több lesz köztük mint barátság .Eggyik nap Edwardnak egy autóbalesete van és beviszik a Forks-i korházba ahol Carlisle átváltoztatja .Bella azt hiszi,hogy Edward meghalt így magát is megakarja ölni de nem sikerül neki mert egy nomád család rátalál és az egyik fiúnak -Josh-nak - meg tetszik a lány így át változtatják .Bella össze jön Josh-al míg Edward Tanya-val.50 év múlva ez a két család összetalálkozik London egyik erdőjében…

4.Töri amit szintén Isabella talált ki:D :

Bella Swan-a London ban élő lány-18.születés napjára a szülei egy bulit szerveznek .De Bella mielött hazaért volna megtámadja őt egy nomád vámpír,s megharapja de mielőtt megölte volna a Denali család épp arra jár s megmenti őt.Mivel a méreg a szervezetébe került így átváltozik és a Denali család tagja lesz. Mindenki kedvesen bánik vele kivétel Tanya-át mivel féltékeny a gyönyörű vámpír lányra. Mikor Bella még újszülött a Cullen család úgy dönt,hogy látogatóba megy hozzájuk amit a Denali család el is fogad így legalább bemutathatják az új család tagukat…

Oldalt látható egy szavazó tábla,ott tudtok szavazni,hogy melyiket írjuk meg.

Puszi: Carlie