Teljesítetlen feladat 2.fejezet

2. fejezet

(Bella szemszöge)

Mikor felkeltem rájöttem hogy Alice-t, Jasper-t, Rosalie-t és Emmett-et hogyan fogom össze ugrasztani, kész volt a tervem! A mai reggel tökéletes, jobb nap nem is lehetne! Felöltöztem és már mentem is Alice-hez. A nappaliban volt Rosalie-val. Egyre jobb ez a mai nap!
-Alice, Rosalie nem lenne kedvetek ma vásárolni?- remélem bele egyeznek.
-Persze, hogy van!- vágták rá egyszerre. Ezen csak mosolyogni tudtam, soha nem értettem mit lehet szeretni a vásárlásban Heidi is egyfolytában csak arról tudott beszélni hogy milyen jó boltból be boltból ki rohangálni. Én csak akkor mentem ha nagyon muszáj volt, nem szeretek vásárolni.
-Oké, de még van valami, vigyük magunkkal a fiúkat is!- Jól gondoltam, meglepődtek.
-De, minek?
-Rosalie, gondolj bele milyen jó lenne ugráltatni őket és vinnék azt is amit vettünk amik természetesen rózsaszín táskákban lennének.- Hogy bele egyezzen olyan mosolyt villantottam rá amitől hamar kedvet kapott mert bele egyezett Alice-el együtt. De eszembe jutott hogy van itt még valami.
-Csak egy valami még hátra van rá kéne venni őket hogy jöjjenek el! De nekem már van is egy ötletem! Gyertek!- Ha tudnák mit találtam ki szerintem megállítottak volna.
Elküldtem mind a kettőjüket a párjáért és mondtam hogy majd a nappaliban találkozunk. Nem telt bele két perc már mind a négyen előttem álltak kíváncsi szemekkel figyeltek engem. Húzni akartam még egy kicsit az idegeiket nem szerettem volna rögtön elmondani hogy mi is a tervem!
-Emmett,- végül már nem bírtam nyukton ülni –kössünk fogadást!
-Persze, hugi!- Tudtam hogy bele fog egyezni, de ez a megnevezés nem tetszett.
-Nos, akkor fogadok veled abban hogy Edward nem tud olvasni a gondolataimban és Jasper nem tudja befolyásolni az érzéseimet. Ha én nyerek akkor eljöttök mind a ketten vásárolni velünk.
-Okés, de ha mi nyerünk akkor vesztek nekünk egy-egy kocsit! De csak úgy előre szólok imádjuk a drága autókat!- Sejtem mire gondolt, hogy majd ő fog nyerni ezért mosolygott annyira. Nem hiszem hogy sokáig örülni fog!
Én nyertem a pajzsom végett. Emmett arcáról lehervadt a mosoly amikor győztünk.
Nem is csodálom hisz tudom mind a ketten utálnak vásárolni főleg ha a feleségeikkel kell menniük.

Később már Seattle-ben voltunk. Amikor bementünk az első butikba a Emmett-éket kezdtem sajnálni, hatalmas üzlet volt és kétlem hogy Alice-ék ne próbálnák fel mindet. Kíváncsi vagyok vajon meddig fogják bírni. Az én véleményem hogy fél óra múlva már teljesen ki lesznek készülve.
Rosalie amikor bementünk már el is tűnt Alice-el a nyomában. Én is elmentem néztem magamnak pár csinos kis ruhát de nem olyanokat amiket például Rosalie vitt be a próbafülkébe azok elég merész kivágásúak voltak amit én soha nem vettem volna fel.
Emlékszem mikor Volterrában voltam már úgy két hete Heidi elvitt magával vásárolni aminek nem nagyon örültem mert helyettem ő akarta kiválasztani mit vegyek fel. Az a nap borzalmas volt a végére már annyira nem bírtam hogy akármennyire is nem akartam, elmondtam neki hogy ne adjon rám ilyeneket mert soha nem fogom őket felvenni. Nagy nehezen de megértette.

Már fél órája ott voltunk én meg elmentem megkeresni Jasper-t. Úgy gondoltam itt az idő.
Egy széken ülve találtam rá, a sejtésem beigazolódott. Olyan képpel ült ott, kezdtem megsajnálni. De nem lehetek ilyen muszáj a feladatomra koncentrálnom.
-Jasper gyere, mutatok egy ruhát nagyon fog tetszeni és Alice-nek is, mond neki hogy próbálja fel.- Kerestem vele egy olyan ruhát ami nagyon sokat takar amit a felesége nem nagyon fog szeretni. Könnyű volt meggyőznöm hogy jó lesz az a ruha bár, direkt nem mondtam neki hogy más méretet válasszon mert én egy igen bő ruhát szemeltem ki ami Alice-re nagyon nagy volt. Szerencsémre Jasper el is vitte a ruhát.
Most következett Emmett. Ő is ugyan úgy festett mint Jasper de már nem nagyon foglalkoztam vele. Neki oda vittem egy olyan ruhát amit Rosalie borzalmasnak talált. Még ő mondta, amikor elment mellette és én is ott voltam.
Emmett is készségesen elvitte a ruhát. De ami utána volt…
JASPER WHITLOCK HALE!- Alice-től nem vártam volna hogy kiabáljon.
EMMETT CULLEN!- Rosalie-ból sokkal inkább kinézem.

Ez az elértem amit akartam remélem lesz egy kis veszekedés is. De amint látom a szerencsém nem hagyott el mert amikor oda értem a próbafülkékhez eléggé szörnyű volt az ami ott fogadott Rosalie kis híján neki támadt Emmett-nek Alice meg amint láttam nagyon mérges volt Jasper-re.
-Mi ez a szörnyű ruha?- kiabálta Rosalie mondjuk teljesen megértem azt a ruhát még én sem vettem volna fel.
-Jasper mi vagyok én 100kg-os? Mekkora ez a ruha?- Alice már teljesen kikelt magából.
Még jó hogy a fiúk eszéből kiment hogy én adtam nekik azokat a ruhákat mert most magyarázkodhatnék, ami most nem lenne nagyon szerencsés mert nem találtam ki semmit, mit is mondjak.

Sokáig veszekedtek de én már nem bírtam hallgatni ezért közéjük álltam azzal a kifogással hogy éhes vagyok és hogy még nagyon sok butik van itt. Ezzel sikerült lenyugtatnom egy kicsit őket. Nem sokkal később már az egész plázát bejártuk, én meg kitaláltam hogy mi lenne ha elmennénk moziba. Ez tetszet nekik, de azt nem tudták mi ezzel a szándékom, ugyanis azt terveztem hogy ők választanak, és így is össze fognak veszni. Mint eddig most is sikerrel jártam mind a négyen mást akartak nézni a végén már muszáj volt nekem döntenem ha nem akartam egész este ott állni.
Mire végre haza értünk este tíz volt de nekem még fel kellett hívnom Aro-t, amit persze nem szabadott a házban megtennem. Amennyire csak tudtam nesztelenül kiosontam a házból és elmentem vissza a plázához hogyha észre is veszik hogy eltűntem legyen kifogásom.

Amikor oda értem gyorsan beütöttem a számát a mobilomba aztán három csörgés után fel is vette, milyen szerencse hogy nem alszik.
-Halló?- szólt bele egy mély hang de mégis csilingelő volt. Ennyit tesz ha valaki vámpír.
-Szia Aro, Bella vagyok.
-Drága Bella miért hívsz? Talán valami baj van?- Hallottam a hangján hogy megrémült pedig nincs oka rá!
-Semmi baj Aro! Csak azért hívlak hogy már félig sikert értem el már csak Edward-ot, Esme-t és Carlisle-t kell elintéznem!
-Gratulálok azt hittem tovább fog tartani de nem csalódtam benned! De ha már nem bíznak egymásban akkor majd hívj fel!
-Jól van! De most mennem kell nehogy gyanakodjanak!
-Rendben de vigyázz magadra szia!
-Szia!
Ezt is elintéztem most vissza kell mennem mert ők nem alszanak nem tudok csak úgy meglógni.
Mint mindig a szerencse forgandó Edward állt az ajtóban gondolom rám várt.
És hogy eltaláltam.
-Hol voltál?- Ezt a kérdést szerettem volna megúszni de úgy látszik nem sikerült. De várjunk csak valami furcsa volt a hangjában, talán aggódott értem?
Nem, nem Bella csak képzelődsz hagyd abba. Inkább találj ki valamit gyorsan.
-Öhm…csak a plázában hagytam a mobilom azért mentem vissza, de nem találtam meg.- Remélem elhiszi, mert ha nem, nekem végem!
-Jó, de máskor szólj valakinek hogy kísérjen el! Ne mászkálj egyedül ilyen későn!- Nagy kő esett le a szívemről, elhitte!
-Oké, de nem akarok senkit sem zavarni ilyesmivel! Én nem akarok senkit sem ilyenekkel piszkálni biztos van jobb dolguk is!- Végül is ha igaz lett volna a mesém akkor így vélekedtem volna, csak hát nem igaz.
-De…, inkább hadjuk biztos fáradt vagy, gyere be!- Azzal megfogta a kezem és elkezdett befele húzni egészen fel a szobámig vitt. Amikor megfogta a kezem az az érzés amit akkor érzek amikor meglátom még jobban rám tört, és ahol hozzá ért a keze a bőrömhöz kellemesen bizsergett. Nem tudom meddig álltunk a szobám előtt de biztosan nagyon sokáig mert a szája egy féloldalas mosolyra húzódott, amikor megláttam azt hittem menten elolvadok. Aztán végül megszólalt azon a hihetetlenül bársonyos hangon.
-Akkor én megyek!- Azzal már ott sem volt. Még pár percig álltam ott és próbáltam össze szedni magam mikor úgy éreztem meg tudok mozdulni bementem a szobámba és elmentem fürdeni miután kijöttem ledőltem az ágyra egészen addig Edward-on gondolkoztam míg el nem nyomott az álom.